2009. május 20., szerda

Túra - nem kezdőknek

Salas-Tineo
18 km
2008. augusztus 7., csütörtök



Mindig szerettem volna éjszakai túrázni, de azért annyira nem ragaszkodtam hozzá. Amint vége lett a településnek (márpedig Salas nem egy metropolisz), körülvett minket a tökéletes sötétség. A pókok már javában szorgoskodtak persze, és természetesen az ösvény felett keresztben, úgy az arcunk magasságában. Nem lehet őket észrevenni, csak érezni. És reménykedni, hogy az állatot nem vittük el a fonállal együtt. Amíg meg nem virradt, úgy éreztük magunkat, akár egy barlangban. Csak a fejlámpa világított a homlokomon, mint egy bányásznak.



Javarészt eseménytelen, szép utunk volt egész nap


Szélerőművek mindenütt





La Espine után egy öreg hangosan, mutogatva magyarázta, hogy menjünk az országúton, mert az jobb, de mi a jelzett utat választottuk: szebb, vadregényesebb. Egyébként is nagyon időben voltunk.



11-re le is daráltuk a kilométereket, és a tineoi – még zárt – alberguénél találtuk magunkat. Az udvar nyitva volt, letelepedtünk a padok egyikére.



A szállás a város fentebbi részén található, az albergue utcájából ilyen volt a kilátás


Egy perccel később befutott egy sántikáló csaj, csak pár szót tudott angolul. Azt mondta, Salasból jött, és ma elválik, megy-e még tovább, mert nagyon fáj a lába. Mivel alulról, a város felől érkezett, gondoltuk, biztos a műúton jött, és lábfájása ellenére jó kis tempót ment. Aztán kiderült, hogy busszal, és „vezette” a képzeletbeli, széles kormánykereket. Tíz perccel később megállt egy taxi a bejárat előtt, és kiszállt belőle apuka és kisfia (visszaköszönni derogált nekik). Ámultunk, bámultunk a profi zsákok láttán (még ilyen csövet is előrevezettek, hogy ne kelljen megállni inni, csak bele kell szittyózni), elmaradhatatlan a túrabot (vajon tudják használni?) klafa vadászkés lóg a derekukon, minden pöpec, kivéve, hogy fájdalmasan puhatalpú sportcipőjükben lépni sem bírnak rendesen. Az egyik oldalzsebben dobozos kóla figyel. Az első padig vánszorognak, aztán a spanyolok szóba elegyednek egymással, mi meg magyarul szánakozunk rajtuk.

Nem értem. Miért nem mennek haza rögtön? Minek foglalják a szállást a gyalog érkező zarándokok elől?

A térkép, amit később az hospitaleró ad, nem jó, később lent, a városban az i-ben szerzünk rendeset. Menüzünk, és netezünk, városnézünk.



Tineo itt-ott bájosan lepukkant, kiváló "szociofotókat" lehet készíteni




Érdekesnek találtam ezeket a kilépőket, erkélyeket, elég sok helyen jellemző ez a fajta megoldás




A bácsi nem siet sehová

A szálláson összefutottunk Sarával, aki végül mégis úgy döntött, nem megy tovább Mayával az Északi úton, hanem lejött a szerinte szebb, érdekesebb Primitivóra; később Erika is megérkezik. Jó érzés ismerős arcokat látni, beszélgetni. Amúgy Maya és Sara nem testvérek, csak én hittem azt.


A házak másik érdekessége a színük


24. nap _________ 26. nap

Nincsenek megjegyzések: