30 km
2008. augusztus 8., péntek
Ma reggel nem csak a szokásos, alattomban közelítő pókhálókkal gyűlt meg a bajunk, de egy madárra is jól ráijesztettünk. Riadtan vertyogott, és úgy hallatszott, be is szart szegény. Mikor kivilágosodott, kiderült, hogy célozni is tudott. Woof sztoikus nyugalommal vette tudomásul, hogy akkor ma este nagymosás; átöltözött, aztán folytattuk az utat.
Baljóslatú, vastag, hömpölygő felhőréteg úszott a hegyek fölé
A guide azt írta, hogy bár a jelzett út rövidebb, az országúton kisebb az esély a susnyásra. Mikor a végén mégis megkockáztattuk a hivatalos utat, kissé dagonyázni is kellett. Út menti bárban ittunk kakaót, ettünk bocadillót, ami mindig a nap fénypontja. Kicsit tartottunk tőle, hogy sokan lesznek előttünk a szálláson, de végül elsők közt futottunk be, és még válogathattunk is az ágyak között.
Erikával hármasban bementünk megnézni a várost, ami tulajdonképpen falu a mi fogalmaink szerint. Vettünk mézdinnyét, amit kikanalaztunk egy parkban, később pedig beültünk vacsizni egy hotel éttermébe; a tévében láttunk pár jelenetet az olimpiai megnyitóból.
La Pola de Allande
Olcsóbb ételeket néztünk ki, de mellé riojai borra bökött rá woof az étlapon. A felszolgáló csajszi szemöldöke felszaladt, és merő jóindulatú tájékoztatásként megjegyezte:
– That’s a very expensive wine.
– Nem baj, mi azért azt kérjük.
Vállat vont, és kihozta a fabada meg a halacska mellé. Isteni volt.
– That’s a very expensive wine.
– Nem baj, mi azért azt kérjük.
Vállat vont, és kihozta a fabada meg a halacska mellé. Isteni volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése