2009. május 20., szerda

Milyen jó!

San Juan (Xuan) de Villapańada-Salas
19 km
2008. augusztus 6., szerda


Eddig is meglepően sok építkezést láttunk az út során. Azt hittem, az óceán, a beach-ek közelsége miatt húzzák fel egymás után azt a rengeteg házat. Talán így is van, de itt, a hegyek közt meg az autópályákat építik rohamléptékkel a spanyolok. Rengeteg táblát láttunk, mindegyiken horribilis összeg díszelgett euróban, hogy ilyen-olyan uniós támogatással rehabilitálták a környezetet, építették a parkokat, autó- és bicikliutakat… Salast egy az egyben állították helyre, míg a háttérben, fent a hegyen épült az autópálya. Könnyedén pipálják le a mi völgyhidunkat. Meg úgy általában mindent.

Estére, mikor már abbahagyták a földtúrást a munkások, a városkán keresztülfutó patak vize is kitisztult, látszódtak a mederben a kavicsok. Amúgy Salasban semmi látnivaló nincs, az internetező hely (valami művházban található) bezárt, mire odaértünk. Kiváló menüt lehet azonban itt is enni, és azt ajánlom, a sajttortát senki ne hagyja ki, aki arra jár, mert Salason kívül csak még néhány környékbeli városban ehet olyat.

De előreszaladtam. Szóval, Villapańadában, kora reggel 6-kor, meglepetésünkre majd’ mindenki szedelődzködni kezdett. Mivel nekünk jóformán csak a hátizsákot kellett a hátunkra vennünk, tíz perccel később már úton voltunk. Az alternatív útvonalon hamar elértük az országutat a kertek alatt. Fejlámpával világítottunk, mert még teljesen sötét volt. (Ilyenkor különösen para, vajon mikor ront ki egy kutya a düledező kerítések közül. Látszik, hogy nem egy gazdag környék, némelyik házban ZS-kategóriás gót-horrort lehetne forgatni; hollók ücsörögnek a kiszáradt fa göcsörtös ágai közt, a függöny mögül kísérteties, tompa fény szűrődik ki…)


Miután megmáztunk egy emelkedőt, onnantól kezdve végig lejtett az útszakasz, valósággal legurultunk a hegyről. Alig két óra alatt Cornellanában találtuk magunkat, ahol egy szép kolostor található.

Mellesleg albergue-ként üzemel, és mit ád Isten, összefutottunk Koreai Némettel és a Spanyol Haverjával. Koreai Német előadta magát, hogy tegnap nem volt kedve ott maradni Villapańadában, és hallotta, hogy a többiek erre a szállásra jöttek, úgyhogy még nekivágott a hátralévő útszakasznak. Biztos vagyok benne, hogy FVH-ék hozták taxival, de az ilyesmit persze nem firtatja az ember. Aznap ők Tineóig terveztek menni, ami azt jelentette, hogy mindig éppen egy szállásnyival előrébb fognak tartani az úton. Mit mondjak, nem bántam, hogy többé nem találozunk. (Szerencsére így is lett.)



Útjelzőtáblák. Kizárt, hogy bármelyik is a pontos kilométert mutatná, a spanyolok még arra is képesek, hogy az út átellenes oldalán eltérő távolságot tüntessenek fel ugyanarra a településre. Egyébként egy nappal korábban még rövidebb távként írták ki Santiagót, mint itt


A városban még ittunk egy kakaót, aztán nekivágtunk az út további részének Salasba. Út közben nem láttunk senkit; reméltük, hogy a Cornellanából induló zarándokok nem állnak meg Salasban, hanem Koreaiékhoz hasonlóan Tineóba tartanak. Salasban ugyanis csak egy hatfős szállás van, azon túl mindenki azt talál magának, amit tud.

Jó tempóban haladtunk, hamar odaértünk. A szálláson másodikként választottunk ágyat, rajtunk kívül két idegen, középkorú spanyol nő és két lengyel csajszi szállt meg. Utóbbi páros közül az egyik egész álló nap a szálláson hevert, és hatalmasra dagadt bokáját jegelte. Ekkor gondoltam bele igazán, milyen is egy durva sérülés, mikor a láb felmondja a szolgálatot a túl nagy megterheléstől, begyullad a csonthártya, az izomzat, hogy az ember rá sem tud lépni. Minimum egy nap kényszerpihenőt jelent, és nyilvánvalóan a további terhelés sem tesz jót neki. Szóval kemény. A társa járt boltba, pecsétet szerezni, stb., míg ő nem tehetett mást, némán hevert az emeletes ágy alsó szintjén.


Jópofa kis kölyök játszik a kultúrház előtti téren. Elvileg ott van internet, de zárva volt az egész épület, úgyhogy leültünk egy padra semmittenni


Látkép az alberguéből: a patak vize csupa föld, estére tisztult csak ki; előtérben a tábla, rajta a helyreállításra-építkezésre szánt euró horribilis összege, háttérben épül az autópálya(híd)


A szállás amúgy kritikán aluli, innen is legszívesebben továbbmentem volna, de az elég nagy kockázat lett volna, ki tudja, mekkora tömeg van úton Tineóba. Legalább melegvíz van, aminek nagyon örültem. Elmentünk az i-be is, ahol kaptunk térképet, borzalmas angolsággal fordított ismertetőt a város építményeiről (nagyokat nevettünk rajta, el is tettem, de elkallódott).




Főtér

Később beesett a szállásra a két spanyol túrázó lány, és Daniel is. Leterítették a polifoam szivacsokat a földre, táskáikat elrendezgették. A német srác visszajött a boltból, letelepedett, és megterített a földön: kolbászt és kenyeret szeletelt bicskával, kólát ivott hozzá. Ez a legkönnyebb módja a spórolásnak az úton: mindig hideget vásárolni. Megmaradt bennem ez a kép, annyira jellegzetes volt. Zarándokmenü, olyan hihetetlenül puritán körülmények között, amelyhez nyilvánvalóan egyikünk sincs hozzászokva. De ez van, ezt kell szeretni, ideértem, és most eszek, még ha a földön is. És milyen jó!



Salas temploma is nagyon szép, megnéztük belülről is, időnk volt, mint a tenger




23. nap ________ 25. nap

Nincsenek megjegyzések: