2009. május 22., péntek

A nem is létező város

Orio – Deba (Deva)
28. km
2008. július 16.


Három km-rel a vége előtt szentül meg voltam róla győződve, hogy Deba nem létezik. Az egész napi program: dombra fel, dombról le. Száz méter sík szakasz nem sok, annyi sem volt út közben. Nagyon, nagyon szép helyeken jártunk, de rettenetes hosszú volt a nap, azt hittem, sosem lesz vége.


Orio ébredezik reggel hét óra körül

Zarautz-ban beértük az éppen induló zarándokokat (6 km-re van Oriótól), és mivel a város – mint az összes többi Baszkföldön – természetesen a tengerparton, egy playa mellett fekszik, és 3-400 m magas dombocskák veszik körül. Amikről le kellett ereszkedni, majd a városon átmenve rögtön fel kellett rájuk mászni. Tengerszintről. Így már azért elég magasnak tűntek ezek a dombocskák…


Zarautz látképe. Le kellett csorogni, aztán ismét visszakapaszkodni - ez a nap erről szólt




Zarautzra visszanézve. Szokványos látkép Baszkföldön

Woof út közben megjegyezte, hogy most már emlékszik, ez volt a legnehezebb szakasz az egész úton három éve. Az utolsó néhány km volt a legrosszabb, sehol nem látszott Deba, illetőleg minden kisebb településre már azt hittem, végre elértük a várost. Itziarnál fel kellett mászni egy templomhoz. Felnéztem, láttam az épületet. Még száz méter. Néhány méter és egy kanyar múltán ismét felnézek, ellenőrizendő, hogy közelebb értem. De nem. Mintha valaki arrább rakta volna azt az átkozott templomot!



Helyi lakos


A zsák húzta a vállam, jobbra-balra rakosgattam a nyakamban lógó fényképezőgépet, néha a derekamra tettem a kezem, úgy tartottam a zsákot, hogy csökkentsem a vállamra nehezedő súlyt; csak az volt a gond, hogy a talpam ettől még ugyanúgy fájt, a karom meg elzsibbadt – egy idő után már sehogy sem volt jó.

Néhány km-rel a város felett – elég meleg volt, tűzött a nap – találtunk egy magánalberguét, de egyrészt túl drága volt (20 euro), másrészt egy barack híján minden kajából kifogytunk; a sampon, mely mosószerünk és tusfürdőnk volt egyben, Orióban felejtődött; szóval le kellett volna menni vásárolni a bizonytalan messzeségbe, és visszamászni a dombtetőre a szálláshoz; ráadásul másnap ennyivel többet kellene megtennünk a következő állomáshelyre, Zenaruzzába. Úgyhogy továbbmentünk.



Zumaia öble



Zumaia. Egy boltban vettünk helyi sajtot (tehén+juh), és némi pannal meg májkrémmel elfogyasztottuk az első padon, ami útba esett. Az arrajárók - helyiek és biciklis zarándokok - jó étvágyat kívántak nekünk

De nem csak a messzeség volt bizonytalan, a debai albergue is: három éve Woofékat egy nő elvitte kocsival Debából egy másik, nem a Camino útvonalán lévő városkába, és ott kaptak szállást. Ha van is albergue Debában, így, délután 17.00 körül valószínűleg már megtelt (főként a Zarautzból érkező zarándokokkal). Félig-meddig így is lett, mert hogy van valami 6 fős albergue a városban, és nem messze tőle - csak nyárra - kinyitnak egy 30 férőhelyeset, ahol azonban nincs külön tusoló, csak WC és mosdó; a fürdést a közeli strandon lehet elintézni, ahol a credentialt felmutatva olcsóbban lehet tusolni. Az ágyak borzalmasak, nem elég, hogy süpped a matrac, végig attól rettegtem, hogy fordulok egyet, és a földön landolok a fölső emeletről.



Zumaia temploma kívülről és...


...belülről



A helyieknek van érzéke, hová kell templomot építeni



Windows háttérkép

Most először aludtam ilyen sok emberrel egy légtérben. Először csodálkoztam, hogy a dormitorium még este 11-kor is szinte üres volt (forgolódtam, már a fáradtságtól nem tudtam aludni), mindenki bevetette magát a nagy spanyol éjszakába. Milyen jól bírják egyesek, mennek 20-30 km-t egy nap, korán kelnek és későn fekszenek, bezzeg én ki vagyok ütve, meg minden… Aztán később rájöttem, hogy valójában ott nem mindenki volt zarándok…

Szanáltunk: kitettük a fotóállványt és egy rakás prospektust, amiket a turismo bulegoákban (továbbiakban főként: i) nyomtak a kezünkbe minden egyes városban, amin áthaladtunk és pecsételtünk. A másnapi etapról még nem döntöttünk, 22 km Marquináig vagy további 7-et ráteszünk a zenaruzzai kolostorig.




Deba playája, ahová tusolás, bevásárlás és némi vacsi után kimentünk levegőzni



2. nap ______________ 4. nap

Nincsenek megjegyzések: