23 km
2008. augusztus 12., kedd
Elmehetnénk tengerészgyalogosnak. De tényleg. Ki az az őrült, aki reggel hatkor felkel azért, hogy sötétben, hidegben, esőben, csípős, erős szélben gyalogoljon nyolc kilóval a hátán, ahelyett, hogy mordulna egyet, és jobban magára húzná a takarót?
Most pedig itt a reklám helye! Mindenkinek melegen ajánlom az RP poncsó szabású esőkabátjait, mert kiválóan vizsgáztak. Később, mikor már elállt az eső és kezdett kisütni a nap furcsa fényeket varázsolva a hegyek oldalára, széldzsekiként is remekül funkcionált. Azt nem állítom, hogy nem izzad be alá az ember, de nem is ázik bőrig.
Felváltva haladtunk a jelzett úton és az országúton, messziről láttuk a francia párt, akikkel Padrónban találkoztunk, és Erikával is összefutottunk. Mikor megérkeztünk a szállásra, a buszos turisták természetesen már ott punnyadtak. Ők nem volnának jó tengerészgyalogosnak, azt hiszem. A vicces mégis az volt, hogy később úgy masszírozták egymás lábát, derekát, mintha legalábbis hosszú utat tettek volna meg idáig, gyalog és nem busszal.
A szálláson nem lehet a földön aludni, az hospitalera máshová (talán valami sportcsarnokba?) irányítja át a létszámon felül érkező peregrinókat. Daniel kijátszotta a rendszert, mikor pecsételtek, a hol van az ágyad kérdésre csak intett a háta mögé, hogy ott van valahol a dormitoriumban. Később, mikor már a nő elment, megágyazott magának az előtérben és nyomban elaludt. A nő később visszajött, és meghökkent a fiú láttán, de valaki megmagyarázta neki, hogy ártalmatlan figura, rendes gyerek, nem fog galibát csinálni, úgyhogy maradhatott. A srác amúgy elképesztő, bárhol, bármikor képes enni és elaludni. Salasban figyeltem, mikor a földön ülve megterített magának. Bicskájával kolbászt szelt és kenyeret, és a sajt fóliáját használta tányér gyanánt.
Cádavo Baleirában éppen festivót tartottak. Fényes nappal, puszta kézzel eregette a tűzijátékot ez a figura. (Jó nagyokat durrantak a rakéták.) Naná, hogy mindezt a szállás udvarából
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése