2009. május 18., hétfő

Az idő másféle érzékeléséről

Cádavo Baleira-Lugo
31 km
2008. augusztus 13., szerda




Álmos kora reggel



Csak később lett szép az idő, itt még kissé kellemetlen volt. Elkanyarodhattunk volna egy kihalt, nagyon régi városhoz, de plussz kilométereket és még több időveszteséget jelentett volna. Márpedig Lugo nagy város, és sokan onnan indulnak Santiagóba (100 km-es zarándokok), ezért aztán ildomos kicsit kilépni


Ahhoz képest, miféle grafikonokat láttunk a várható szintkülönbségekről, nem volt vészes a gyaloglás, egyszer álltunk meg (az első és utolsó bárban) Castroverdében kakaóra, utána már csak 5 km-rel a cél előtt pihentünk, mert egy hirtelen támadó vízhólyag miatt le kellett ragasztani a kisujjam.

Az utolsó 3 km volt kínszenvedés, a jel elterelése miatt a műutat választottuk, ami sajnos nem csak hosszabbnak tűnt, de mélyrepülést végeztünk a város előtt, hogy aztán fel lehessen mászni.



Szép, tipikus galiciai táj. A szántóföldeket, legelőket ilyen utak és kőlapokból emelt kerítés választja el. Mintha folyton a kertek alatt ballagnánk





Érdekes fa


És adjátok meg, ami az Enyészeté...



Békés egymás mellett élés, avagy jóllakott a héja?



Óriás kaspó Lugó határában


Lugo. Ebből a völgyből kellett felkapaszkodni az óvárosba

Az albergue a régi városrészen belül található, az épen maradt római fal védelmében. Az ódon épületek közt legalább tíz percet kavarogtunk, mire megtaláltuk (pedig pofon egyszerű lett volna: kapun be, előre 50 m-t, aztán élesen jobbra egy utcácskán és ott is vagyunk).

Természetesen a szálláson töltött szokásos időszak után megnéztük az óvárost.


A masszív római falon található néhány kapu egyike, tövében látszik az obeliszk, rajta az áll: 104 km




A falon belül kellemes terek is találhatók


Ayuntamiento - ha jól írom a városházát



A katedrálisban szereztünk pecsétet egy ügybuzgó nénitől. Az épület kívülről nagyon szép, belülről spanyol barokk, ezüstösen csillogó, fröccsöntött patinával. Kinek hogy, én nem igazán kedvelem az ilyesmit. Egyszer hallottunk magyar szót, valódi turisták voltak, mi pedig valamiért nem mentünk oda hozzájuk.



A katedrális bejárata előtti gótikus mennyezet




A lugói katedrális oltára. Hasonlít a santiagóira, csak itt ezüstben, az ott aranyban fürdik. Nekem egyik sem jön be


Kívülről már sokkal inkább tetszik


Felmentünk a falra, de nem találtunk újabb lejáratot, úgyhogy visszafordultunk. A várost Augusztus és Ceasar alapította a hagyomány szerint, a szobrukkal is találkozni az egyik nagy téren.


Az épen maradt római fal. Lugo kinőtte



Ceasar és Augustus szobra (a kép baloldalán)


Sidraman szülinapjára kapta néhány barátjától ezt az ernyőt. Még jó, hogy nincs sok hátra, most aztán cipelheti

Végül nem csak hideget ettünk, hanem pizzáztunk, kólát ittunk, és később megtudtuk, hogy Erikáék is pontosan ugyanoda ültek be.

Furcsa, de innen már csak 104 km Santiago, az obeliszkek visszaszámolnak, és mindannyiunkon úrrá lett valamiféle izgalom, mindenki egyre többet beszél a megérkezésről. Annyi ideje úton vagyunk, megtanultunk száz kilométerekben és napokban gondolkodni, így mérni az időt és a felfoghatatlan távolságot. A régi embereknek ez bizonyára könnyebben ment, mert nem állt rendelkezésre olyan jármű, amivel ezer km - egy-másfél hónap helyett - egyetlen óra alatt áthidalható.



30. nap _________ 32. nap

Nincsenek megjegyzések: