14 km
2008. július 21., hétfő
Figyelem, figyelem, minden erre járó zarándok kövesse a bilbaói hospitalera instrukcióit, és haladjon a jel nélküli útvonalon, ami rémesen egyszerű: kövesd a folyót a jobb parton!
Az út egy csodálatos park mellet visz el
Fehér páva. Azt hittem, ilyen nincs a valóságban

Koradélelőtti fények. Rejlik-e szépség még az ilyen tájon is?
A parton csupa ótvar ipartelep, kikötők, elhagyott üzemek, régi bérházak kísérnek, fotóztam is párat, kiváló szocioképeket lehet készíteni. Semmi pénzért nem laknék ott, márpedig van egy rakás bérház, ami a folyópartra néz. Nem épp felemelő látvány, de képzelem az újsághirdetést, „folyóra néző panorámás lakás eladó.” Áron alul…
Ha valaki mégis a jelzett úton marad, a látvány ugyanez, csak folyó nélkül, kanyarogva az ipar- és gyártelepek dzsungelében; de mindenki maga dönt, mit akar, kb. 14 km-en vagy 20-on keresztül baktatni a lehangoló környéken.
Iszaptalanítás. A bal oldali hajó egy markolóval kaparta a folyó mélyét, és a sűrű, fekete iszapot a jobb oldali hajóra emelte
Bilbaó az egyik legnagyobb kereskedelmi kikötő. Ha jól gondolom, ez látszik a bizarr látványt nyújtó daruk láttán. Mintha óriási, pihenő fémszörnyetegek lettek volna
Aztán a tengerparthoz közeledve hirtelen egy csapásra megváltozik a látkép, a kikötő daruk mögött feltűnik Portugalete és az Eiffel-féle iskola tervei alapján épült híd a két városrész között. Naná, hogy nem gyalog mentünk át, hanem kipróbáltuk azt a járgányt.
Az eiffeli iskola egyik műve, a folyó fölött átívelő függőhíd. Átférnek alatta a kikötőbe tartó nagy hajók
A még zárva tartó albergue-t hamar megtaláltuk, mi voltunk az elsők, még dél sem volt, mikor megérkeztünk.
A város nagyon szép, és pezsgő életet él; éppen valami koncertet készítettek elő egy nagyobb téren, de az albergue kb. akkor zárt, mikor a spanyolok egyáltalán felküldték volna az előzenekarokat a színpadra, szóval nem láttunk belőle semmit. Pedig a zene szörnyen hiányzik, bántam is, hogy nem vettem MP3 lejátszót az út előtt.
Portugaletében is együtt van a modernitás a régi korok hagyományaival: kiváló éttermek, egész évben majd minden hétvégén folklór rendezvények várják a látogatót; a templom nagyon szép kívül, belül; a látképet sem rontja el az itt-ott belógó, kikötői daru, a meredek főutca egy szakaszára pedig mozgójárdákat telepítettek.
A város nagyon szép, és pezsgő életet él; éppen valami koncertet készítettek elő egy nagyobb téren, de az albergue kb. akkor zárt, mikor a spanyolok egyáltalán felküldték volna az előzenekarokat a színpadra, szóval nem láttunk belőle semmit. Pedig a zene szörnyen hiányzik, bántam is, hogy nem vettem MP3 lejátszót az út előtt.
Portugaletében is együtt van a modernitás a régi korok hagyományaival: kiváló éttermek, egész évben majd minden hétvégén folklór rendezvények várják a látogatót; a templom nagyon szép kívül, belül; a látképet sem rontja el az itt-ott belógó, kikötői daru, a meredek főutca egy szakaszára pedig mozgójárdákat telepítettek.

0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése