2009. május 22., péntek

Horrorfilmek díszletei közt - bár ez a fotókon nem látszik

Castro Urdiales – Laredo
Kb. 25-30 km
2008. július 24. csütörtök


Fogalmam sincs, hány km-t tettünk meg ezen a napon, ugyanis woof guide-ja szerint 34 km várt ránk, egy urdiales-i táblán 37 km-t láttunk kiírva, a gyakorlatban viszont nem tűnt többnek 25-nél. Fél 7-kor indultunk, fél 1-re már meg is érkeztünk.



Végig a betonúton haladtunk, nem tértünk le sehol, és ez jó döntésnek bizonyult. Kimaradt az életemből a meglehetős urbanizálódásnak indult horrorfalu, El Pontarrón is, az országút teljesen kikerülte. Woof szerint csak a bárpultos nőci maradt ugyanolyan mogorva tuskó, mint három éve.


Út közben Hairt és Queent énekeltem, na jó, ez túlzás, vinnyogtam, de csak sík szakaszokon, hegynek fölfelé (legalábbis ekkor még) nem ment a dalolás.


Bár A Vikingekhez


Laredo madártávlatból. Jól látszik a 3 km-es playa, amin másnap reggel gyalogoltunk

Laredóban két albergue is van, mi a „Kibaszott Panoptikumban” (by woof) szálltunk meg, amelyet a Buen Pastor tart fenn, ennek megfelelően drágább is. De nem foglalkoztunk vele, volt klassz szállásunk, közös ágyacskánk, és jó sok idő maradt bevásárlásra és egy menu del díára is. Lesétáltunk a playara, ahol épp valami színpadot barkácsoltak össze. Fotóztam hajókat és hullámokat, míg el nem eredt az eső, és tető alá nem kényszerültünk.



Itt is akadtak szép részletek


Ocsmány guberáló népség

A Kibaszott Panoptikumba visszatérve úgy éreztük magunkat, mintha egy ZS-kategóriás horrorfilm díszletei közé keveredtünk volna. Volt itt világító glóriával felszerelt, 1:1 arányú, sötét sarokban orvul felbukkanó Madonna-szobor, valami afrikai lámpa a lépcsőfordulóban. Az egyik falról nagy bogárszemmel Jézus tekintett le az óvatlan szemlélőre, arckifejezése egyszerre tűnt szánakozónak, vádlónak és ájtatosnak. Végül nem álmodtam rosszat, és az is jót tett, hogy nem kellett olyan korán kelni.



A laredói parton


10. nap ___________ 12. nap

Nincsenek megjegyzések: