2009. május 18., hétfő

Az elátkozott város

La Mesa-Grandas de Salime
11 km
2008. augusztus 10., vasárnap

Ezúttal sem aludtam valami jól az éjjel, és megint nagyon hiányzott némi zene a fülemből. Segített volna álomba szenderülni. Így viszont hallgathattam a horkolást (a nagy számok törvénye alapján mindig akad néhány Pavarotti, egy lengyel csaj ezúttal is kicuccolt az előtérbe), az ágyak recsegését. Abból a klassz kráterből, ami az ágy valószerűtlenül puha matracában keletkezett, nem tudtam kimászni, fájt a derekam, zsibbadt a lábam.

Kárpótolhat-e mindezért a korai kelés? Egy olyan, néhány házból álló településen, ahol rendes közvilágítás se nagyon van?

Bármily hihetetlen, a válasz igen. Amint kiértünk a lámpák gyér fényköréből, megpillantottuk a csillagokkal telehintett eget. Közeliek voltak és ragyogók, sosem felejtem el. Alig múlt hat óra, mindenki más még javában szunyókált.



A gerinc túloldalán

A hajnali, mély csöndet csak a hegytetőn forgó szélerőművek suhogása törte meg, enyhén kísérteties zajjal. Vörös fénypont jelölte ki a tetejüket. Mire átmásztunk a gerinc túloldalára, magunk mögött hagytuk az erőművek oszlopait, és megvirradt.

Az elénk táruló völgyet, a mélyén húzódó folyót és a szemközti, messzi hegyeket köd takarta el, sűrű volt, akár a tejszínhab, és lassan kavargott.


Amint aláereszkedtünk, öt méterre zsugorodott a látótávolság. Összehasonlításul, mikor Woof három évvel ezelőtt itt járt, ragyogó napsütés fogadta, de most a vidék olyan barátságtalan, szürreális arcát mutatta, ami furcsa módon illeszkedett Salime városának tragikus sorsához.

Salime ugyanis nincs többé, az ötvenes években elárasztották a városka épületeit (és az ott keresztülhaladó eredeti Camino útvonalat), mikor megépült egy nagy duzzasztógát. A makacs köd vonala alá érve messzebbre el lehetett látni, de szürke, szórt fény borult a kísérteties tájra.





A hegyoldalon valami építmény maradványa



Villanyvezetékek és duzzasztógát. A szemközti épületek jó része sci-fibe illő díszlet - és valóban csak díszlet; jóformán mind lakatlan. Gondolom, néhány őrbódé meg iroda akad itt-ott


Akkora csönd vett körül minket, hogy mikor a gát tetején áthaladva ráléptem egy aknafedőre, megbillent alattam, a fém csendülése sokáig visszhangzott a völgyben, a folyó tükörvize felett ijedt jégmadarak repültek keresztül.


Tobozok és kövek - jelzés a biztonság kedvéért. A vicc az, hogy szükség is van ott rá


Így festhetett egykor a völgy a beavatkozás előtt


A húgyszagú kilátó


A duzzasztógát és az áramfejlesztő


Érdekes sziklaképződmény


A gát egyik oldala, mely egyúttal azt is érzékelteti, milyen mély a víz a másik oldalon


Lehet-e még fokozni a szürrealitást? Hogyne. Egy több méter magas Mária-szobor bújik meg a La Mesa felőli oldalon, csak visszanézve lehet észrevenni



Tükörvíz. Szinte várja az ember, hogy fodrot vessen a víz a mélyben élő szörnyeteg uszonycsapásától



A víz valódi színe



Itt már kezdett emelkedni az út. Pillantás vissza a gátra, melyen keresztül jöttünk


Horgászok is akadnak


Az elhagyott szállások egyike. Fentebb még több épület áll a hegyoldalon, némelyikben horrort lehetne forgatni: érdekes formájú, sötét, ásító ablakok figyelnek minket a fák ágai mögül




Az épületek nagy részét ma már nem használják, egykor a munkások szállásaiként szolgáltak, ma mind az enyészeté (azt hiszem a hotellel és a vendéglővel együtt). A hirtelen mélyülő vízben itt-ott feldereng egy-egy szikla, elsüllyedt tárgy (talán hajó?), aztán az út ismét emelkedni kezd, és eltávolodunk az átok sújtotta völgytől.



A vastag felhőréteg eléggé nyomottá tette a levegőt a folyóvölgyben

Mire Grandasba érünk, kisüt a nap, és felmelegszik az idő.

A legmocskosabb szállás fogad, amit az út során láttunk. Donativós, és részemről úgy döntök, az én adományom némi rendcsinálás - felseprés, szemét egybegyűjtése - lesz. A földön szakadt póló, félpár papucs, zacskók, ki tudja, mióta halmozódó mocsok várja, hogy eltakarítsák. Kézzel természetesen nem nyúlok hozzájuk. A mosdó sincs jobb állapotban, annyira nem is viszem túlzásba a fürdést. Még koszosabb lennék, azt hiszem.

(A szállás este sem lett jobb, nehezen aludtam el, köszönhetően a három emeletes, rozoga ágyaknak. A mi ágyunk legfelső emeletére egy nagy darab fickó mászott fel, és villanyoltás után elkezdett horkolni. A lengyel csaj először csak pisszegett, csettingetett – a még nem mélyen alvó, horkoló egyének erre varázsütésszerűen elhallgattak –, aztán mikor már semmi sem segített, a lány lekecmergett az ágyuk legtetejéről, felmászott a miénkre, és meglökdöste szegény fickót. Mondanom sem kell, nem a horkolás miatt nem tudtam aludni. Az ágy kilengett, mint egy TV-torony vihar idején, recsegett-ropogott, tényleg féltem, hogy megadja magát, és olyan laposan húznak ki a rám omlott felső szint alól, mint egy rajzfilmfigurát.)

Kimenekülünk a városkába, ahol éppen egy festivo kellős közepébe csöppenünk. A délelőtt tökéletes ellentétévé vált a nap hátralévő része.



Horribilis összegekért árulták ezeket a finomságokat, de muszáj volt kipróbálni némelyik süteményt



Áttekintő felvétel a kézművesvásárról



Munkás-művészkéz


A grandasi templom oltára





Néha nem egészen Spanyolországban érzi magát az ember a dudások, és a...


...fapapucsok láttán





Ötletes dobozfestés: hajszárítóval melegítette fel a festéket, mely virágmintára futott szét a felületen


Szidratöltő állványok. Még a kívánt szögbe is be lehet állítani a poharat, és gondolom, az üveg magasságát. Szédületes



A mini horreót építő bácsi marhára hasonlít egy amerikai filmszínészre


Ha éppen nincs festivo Grandasban, akkor érdemes megnézni a skanzent. Azt hiszem, a magyar parasztság élete nem sokban különbözött a spanyolokétól. A mindennapokban voltak persze eltérő megoldások, de alapvetően nagyon is hasonló dolgokat látni pl. Ópusztaszeren




Na jó, a magyar parasztság nem hordott ilyen lábbelit



Készítettek papucsot külön a kommunista érzelműeknek is


Nyálcsorgató


Boszorkánynak öltözött helybeli


A sidra. Mikor a parkban henyéltünk - Woof, Erika, Daniel meg én -, megjelent Sidraman (az egyik jópofa zarándok), és kezünkbe nyomott egy üveg sidrát, hogy igyuk meg. Poharat is hozott, úgyhogy kipróbáltuk a magasról öntést. Nem igazán ment...
(Igen, tudom, mit jelent az üvegen lévő felirat)



A fabada hozzávalói



Szivaros tag


27. nap ___________ 29. nap

2 megjegyzés:

Zozó írta...

Vajon a Puta Madre feliratot a káromkodás vagy egy spanyol szleng szerint értendő!
Valahol olvastam hogy totál tökéletes vagy nagyon jót jelent?
Vagy ahogy itthon divat mostanában Zsíír vagy Király! :))))

Jud írta...

Zozó, ezt nem tudtam, akkor valószínűbb, hogy csak nem írnak fel egy káromkodást az üvegre. :D