2009. április 22., szerda

A legendák városa

Olveiroa-Muxía
31 km
2008. augusztus 22., péntek

Mókás legendákat olvasni a santiagói i-ben kapott színes-szagos útikönyvben, miként is alakult ki a ráadás négy nap túrája, mint pl. a vízbe esett kő Jézus-szoboré, amelyet partra vetett a víz; vagy a híd leomlása, amelyen át a rómaiak elől menekültek Szent Jakab tanítványai, akik az apostol földi maradványait kívánták elhelyezni a mai Santiago területén, de pechükre ennek nem örültek az akkor itt tartózkodó rómaiak. Ha tudták volna!



Ezúttal is korán indultunk







Ez a kutyaként viselkedő kis sziámi macska követelte, hogy foglalkozzanak vele. Minden zarándokot körbeudvarolt a bár előtt, amely méregdrága reggelit kínált az arra térőknek, de mivel sem bolt, sem más kocsma nem volt a közelben, a zarándokok csak ide ülhettek be enni



Ahol elválik az út Muxía (jobbra) és Cee-n át Fisterra felé (balra)

Muxíát szintén régi legenda köt az úthoz, ám viszonylag kevés zarándok ejti útba. A Camino nem sokkal Olveiroa után elágazik, és a többség Fisterrának fordul. Ennek köszönhetően senkivel sem találkoztunk út közben, a nap kisütött, és végre elénk tárult a táj szépsége.


A peregrinók, mint sok más útjelző esetében, itt is mindenféle tárgyat halmoztak a kő tetejére. Valaki még egy szentképet is odarakott, más meg virágot tűzött a számláló fémlapja alá




Cruceiro





Tipikus galiciai falu képe, ezer ilyen helyen visz keresztül az út

A lábammal egész végig szenvedtem. Ha nem másnap jött volna az utolsó gyaloglás, bizonyosan pihenőnapot kértem volna, mert az előző napi 37 km teljesen betett a talpamnak. Pedig még mindig volt két jó lábam, és amíg van, addig menni kell…



A kép bal oldalán Galicia leghosszabb, több mint negyven lábon álló horreója


Az horreó közelebbről


Botsáska

Amikor a hegyről leereszkedve megpillantottam Muxíát, tudtam, hogy minden szenvedés megérte. Szépséges halászfaluban találtuk magunkat, és a modern, világos, tágas szálláson töltött regenerálódás után elindultunk az i-be, hogy beszerezzük a muxíai compostelát, a muxianát. A férfi, aki kiállította (nem szenvedett sokat a nevemmel), azt mondta, hogy holnap, Fisterrába menet mindenképpen pecsételtessünk Liresben, mert ott nem áll meg a busz, úgyhogy aki nem gyalogol, az nem tudja igazolni, hogy két lábon ment keresztül a városon. Fisterrában így próbálják kiszűrni az olcsó turistákat, akik persze igénybe vennék az állami szállásokat.



Muxía látképe a hegyről lefelé jövet


Vettünk hidegkaját, és kiblattyogtunk az óceánpartra.




A tágas szállás

A spanyoloknak nincs érzékük a kilométerek pontos feltüntetéséhez. A templomok megfelelő helyen történő elhelyezéséhez azonban igen.



Muxía temploma az óceán partján



A víz teljes erőből zúdul a partnak, nincsenek hullámtörő kockák, mint Llanesben (Istenem, hol van az már!), ezért a sziklák lekerekedtek. Időnként arcunkba csap a vízpermet, fel-le mászkálunk a köveken, még így, harmincegynéhány kilométer után is. Felszabadultak vagyunk és éhesek, az egyik szikla tövében elfogyasztjuk spórolós vacsoránkat.







Hideg volt, én legalábbis fáztam, de ez sem tartott vissza attól, hogy megvárjuk a naplementét.






39. nap _________ 41. nap

Nincsenek megjegyzések: